Mintha tegnap történt volna, pedig két nap híján majdnem egy hónapja. Hogy a poszt mégis létrejött, az csakis a forró éjszakának köszönhető, hajnali háromkor még 28 fok volt a mi kis szexi harmadik emeleti lakásunkban. Én a fagyhalálhoz szoktam hozzá nemesen egyszerű életem során és nem ehhez. Na sebaj.
Rövid leszek, egyrészt mert régen volt, másrészt pedig a fényképek magukért beszélnek. Aznap kb. 25 kilométert gyalogoltunk Gergővel. Viote-ig busszal mentünk (1500 méter), onnan a Cornet (2180 m) megmászása után végig a hegygerincen (kisebb szintsüllyedésekkel) még a Dos D'Abramo (2133 m) és a Cima Verde (2100) következett, ezután leereszkedtünk 1500 m-re, hogy onnan sportteljesítményünket növelve felmásszunk a csúnya Palonra (2090 m). Ami tényleg kiábrándító látvány volt a tévétoronnyal, sífelvonóval. Mindegy, hogy úgy mondjam útba esett hazafelé. Cserébe fénykép nincs róla.
Ez a buszforduló. Nem egy selyemréti panoráma, de azért nem rossz. Háttérben a három hegycsúcs, jobb szélső a Cornet, bal szélső a Cima Verde, a csatár pedig Dos d'Abramo. (egyben klubtulajdonos)
Már csak azért is megérte a völgyekbe húzódni és ott városokat építeni, hogy itt ne legyen soha pl. Marx tér.
Előre megy Gergő miközben én lefényképezem. 
Egy szép nagy korallzátonyra futottunk, csakhogy pármillió éve elpárolgott felőle a tenger.
Cornet felé.
Itt kérem egy kapucnis kispapa látható 2180 méteren, a háttérben jobbra a Brentai dolomitok, balra az Adamello csúcsai (jóval 3000 méter fölöttiek). Alattam az áldozati bárány vérnyomai.
Két csúcs között a gerincen.
Dos d'Abramovics
A Dos teteje törpefenyő borítással.
csúcsnapló
reklám
A Dos és a Cima Verde közti hegygerinc. LÁJK.
Cima Verde. Akkor miért nem zöld? Ja vagy lehet, hogy ez a Mars, basszus, össze-vissza keverem.
Ez már lefelé... a pihentető futóverseny győztesének jutalomképe.
Megharagudna a győztes ha nem tenném fel, hogy a vesztes mennyire elfáradt, és hogy még vicces gatyája sem volt.
Kiscsoportos fürdő a sardagnai főtéren. (Egyek zeneszezői csoportja)
